Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567
8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok
29 lépésre látom jobbról, jól látom a hatalmas kan fejét a kapitális agyarakkal, a füle tövébe küldöm a golyót. Az erdő remetéje hanyatt vágja magát és mire odaértem, csak egyet-kettőt vonaglott. Nagy volt Szóló öröme, pedig alig tudott már lihegni, annyira el volt már fáradva, már állni is alig tudott, ülve csaholt. A kant kizsigereltem, Szólónak adtam egy kis májat kövérséggel, hogy jobban csússzon s azután a kocsihoz mentem, ahol a vadőröm várt. A munka 10 órakor ért véget a vadkan kocsira való emelésével. Szólót a Wettermantlimba csavartam, hogy meg ne fázzon a nagy és nehéz munka után. A kant a gödöllői kastélyba szállítottam, hogy Legmagasabb Uram láthassa. A kan udvari vadászaton lett megsebesítve. Reggel cserkésztem. Megsebesítettem egy agancsárt az erősebbek közül, mely a puska eldördülése után magas ugrással jelezte a lövést, majd rövidebb ugrásokkal eliramodott, de 200 lépésnyire való futás után kivált a csapatból és jobbra egy fiatal akácosba váltott. A lövés helyére mentem s ott hosszabb keresés után vágott szőrt találtam, amit aztán megjelöltem egy zöld gallyal. A lövés reggel 3A 8 órakor történt, V 2 11-ig tovább vadásztam s végül hazamentem. Csak délután fél kettő órakor értem a vérebbel ismét a lőhelyre. Kutyám, amikor látta a zöld galyat, örömmel feküdt bele a vezetékbe s azonnal felvette a csapát. Egész pontosan ment a csapán, hiba nélkül ott váltott be, ahol a bika, noha alig volt vér, csak imitt-amott egy-egy csepp. Az akácoson keresztül haladva, egy sűrűbb kökény táblában találtam nagyobb mennyiségű vért. Mindjárt láttam, hogy itt a vad hosszabb ideig időzött, majd innen egy náddal benőtt pocsolya felé tartott, ahol a vad meghemperegni szokott. Biztosan és csendesen haladtunk előre s figyelve követtem a kutyámat. Erősebb ropogást hallok s látom, hogy egy erősebb bika kivált a nádas túlsó szélén és ellenkező irányba veszi az útját. Látom a kutyán, hogy a vad előttünk van, de a pocsolya annyira össze-vissza van hemperegve, hogy legkevésbbé nyilt
