Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

28 tudtam, hogy ez nem akadály, mert Szólónak olyan kitűnő orra van, hogy sohasem hibázik, még a havon keresztül sem. Mihelyt odaértünk, ahol a jelet hagytam, kutyám rögtön a vezetékbe fekszik és húz. Széles orrával szinte túrja a havat. Így mentünk majd egy félórányira, itt találtam az első sebágyat, de amint láttam, a vad még a hóesés előtt elhúzódott, fel egy meredek oldal felé, melyen helyenként roppant nagy sűrűség volt. Amint a csapán lassan tovább haladtunk, kutyám megáll, felemeli a fejét és olyan magasra borzolja a szőrét, akár egy sündisznó. Tehát már közel az erdő fekete réméhez. Megnézem a puskámat, töltve van-e, mert nem jó tréfálni az ily öreg úrral. Ismerve ebem tulajdonságát, szabadon eresztem, alig 5 perc múlva hallom az első hangot, kegyetlen módra állóra csahol. Jó széllel arra igyekezem, csakhogy az a baj, hogy oly veszett sűrűből jön a hang, ahová a jáger ember aligha tud beférkőzni. Sokáig gondolkoztam, mitévő legyek ? Megvan ! Rossz széllel közeledem feléjük. Egyszer csak hallom, hogy kutyám rettenetes tűzzel a völgy felé csahol. Még csak 5 perc és felérek a domb tetejére s a cserkész útra. Itt kifújom magam és miután innen messze ellátok, keresem a kutyám. Ott látom a Szólót, amint lázas izgalommal kerülget egy igen sűrű bokrot. Majdnem 10 percig szemlélődtem és mégsem láttam semmit. Majd mintha megmozdult volna a bokor fekete sűrűjében egy még feketébb valami, benyomom a rögtönzőt, s csak arra vártam, hogy a kutyámat láthassam. Szóló végre a bokortól mintegy 5 lépésnyire került, csaholás közben megpillant engem, látom, hogy örömében elkezdi a farkát csóválni. Jól megnézem mégegyszer a disznó körvonalait ... és a lövés többszörös visszhangja verte fel az erdő csendjét. Alig hogy szól a puskám, ordítás, kutyám teljes tűzzel ugrik a feketeség felé, de mintha belevágtak volna, úgy ugrott vissza. Láttam, hogy a bokor megoszlik, kihempereg belőle egy rémséges nagy vad kan. . . . majd lábra kel ... és imbolyogva tovább cammog. Nem bir a hátulsó részével, húzza maga után, majd megáll. Keresem a kutyámat, Szólót vagy 5