Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

23 kezdtem s kénytelen voltam a kegyelemlövést megadni. Szóló farkcsóválva üdvözölt: „haf, haf, haf!" Ezen kis történetet azért beszéltem el, hogy véreb vezetőinknek bizonyságot nyújtsak afelől, ha mi nem is találunk biztos jelt, ne gondoljuk mindjárt, hogy ebünk hamisan vezet. Tanulmányozni kell ebünket, meg kell figyelnünk minden mozdulatát, viselkedését munka közben s akkor fogjuk tudni megállapítani, helyesen nyomoz-e kutyánk ? A szóban lévő bikát az első lövés nyakszirten érte, a másik lövés pedig térden felül az izomzatot tépte széjjel. A lövés 6'5 mm-es Mannlicher-Schönauerből történt. * * * Egyik vendégünk reggeli cserkészet alkalmával egy bikát, amelyik oldalát rézsut mutatta, 8 mm.-es félburkolatú golyóval megsebesített. Én a másik erdőrészben voltam a szarvasbőgést figyelni. A vendég fél kilenc órakor érkezett a kocsihoz, hol a cserkészet vezetője az esetet elmondta. A cserkésző úrnak tudtára adtam, hogy a sebzettet keresni indulok, ö nyomban felajánlotta, ha nem lesz alkalmatlan, velem tart, mert látni óhajtja miként dolgozik vérebem, miután neki is vannak vérebei, s igen érdekli a véreb munka. Elindultunk s jó háromnegyedórai gyaloglás után a sebzés helyére értünk. Egy meredeket kellett megmásznunk, kissé leültünk, hogy kifujjuk magunkat. Miután a kiugrást észrevettem, csapára tettem Szólót, mely nyomban belefeküdt a vezetékbe s erősen zakatolni kezdett és vitt fel a meredeknek. Rövidre veszem a vezetéket s biztatom Szólót : „mutasd a csapát 1" A véreb szimatol, ágaskodik, én azonban egy csepp vért sem találok. „Előre, hahó, hahó, hahó" biztatom a kutyát s erre megindul a bujkálás abban a veszett sűrűségben. Már fél órája bujkálunk, a vendég folyton kérdezi: van-e vér, van-e vér ? Én mindig kénytelen voltam visszainteni, hogy nincs. Látszott rajta, amint kétkedik, mintha ebem hamis csapát követne. A nap erősen tűzött, szinte szakadt rólunk a veríték. E közben a domb élére, majd a hegy lejtőjének vezetett a véreb. Alig megyünk néhány lépést, a véreb két lábon állva szimatol és észrevesszük," hogy egy fiatal tölgy törzse vérrel festett. Odaintem a vendéget, megálltunk, kissé kifujtuk magunkat, le-