Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

24 töröltük magunkról a verejtéket s csakhamar folytattuk a csapázást. Alig száz lépésnyire vércseppet jelez a haraszton az eb. Itt állhatott a bika, — mondom, közben megsimogatom a kutyát és biztatom tovább. Amint 50—60 lépést megyünk, egyszerre csak egy egész falka vad törtet közvetlen előttünk előre. Vagy 15 percre leültem s azután ismét megeresztettem ebem vezetékét. Szóló egész tűzzel feszítette a vezetéket, de csak lassan ereszthettem, mert sűrűbe jutottunk és roppant nehezen követhettem tüskön-bokron keresztül-kasul. A hőség kibírhatatlan volt, szegény ebem nyelve már a földön lógott. Megszántam őt s a hátizsákomban lévő vizzel megitattam. Majd egy mély szakadékhoz értünk, hol Szóló felborzolta szőrét s mereven egy pontra nézett. Ismerve kutyám ezen viselkedését, rögtön tudtam, hogy szelet kapott s a szarvas a közelben van. Fegyveremet levettem a vállamról, megtöltöttem és hátraintettem, hogy csendben legyenek. Alig, hogy a szakadékba érek, óriási csörtetés és látom a beteg bikát átváltani. Úgy vettem észre, hogy jobb első lábára beteg. Lőni nem tudtam. Kis pihenés után a szakadékból egy kis tisztásra értünk, ahol Szólót észrevétlenül lecsatoltam a vezetékről s igy lassan tartott a tetőnek, hol erős szimatot kapva, hajtani kezdett. Felkúsztunk a tetőre, semmi nesz. Átmentünk a másik oldalra, ott is csend. Hol megállva hallgatózva továbbhaladtunk a hegyháton, mikor meghalljuk, hogy a kutya igen messze állóra csahol. Én nyomban a hang irányába iparkodtam, a kimerült vendég kérésére azonban csak lassan haladhattunk. Majd egy félóráig tartolt, míg odaértünk és bámulhattuk Szóló pazar munkáját. Végre a vendég felszólítására megadtam a bikának a kegyelemlövést, mire odaértünk, már kimúlt. Nagy örömmel tűzte kalapjához a vendég az átnyújtott festett gallyat és nem tudott eltelni Szóló dicséretével. A sebzést okozta lövés a nyak és gerinc között az izmokat törte át, úgy, hogy a csontot horzsolta, azért rogyott össze a bika a lövésre. * * * Ha Szólóval nem vagyunk hivatalosan elfoglalva, úgy üres időmet a gyakorlatozásra fordítom. Jelenleg elég alkalmam