Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

22 Zakatol is, mint egy kis gép. Már messze kerültem a sebzés helyétől, ebemet folyton biztatva és simogatva. Egyszerre a sebzett csapáján keresztül rőtvad keresztcsapára akadunk, de Szóló odasem hederít, tovább húz és zakatol. Én semmit sem látok, sokszor rövidre veszem az ebet: „mutasd, Szóló" ! Az én szemeim semmit sem látnak, igy haladunk vagy háromnegyed óráig, mígnem egy mély útba érünk. Amilyen széles volt az út, oly szélesen folyt benne a víz s minden csapát a földdel együtt elmosott. Egy darabon visszamentem, megfújtam a jelző trombitámat, hogy embereim jöjjenek. Midőn embereim megérkeztek, megállapítottuk, hogy a bika itt váltott át. Átmásztunk a mély úton, embereimet felállítottam, Szólót csapára tettem s ez rögtön neki feküdt a hoszszú vezetéknek, melyet erősen feszített. Szóló ideges viselkedése biztos jel volt arra nézve, hogy a bika közelben van. A véreb magasról kezdte venni a szimatot, határozottan tudtam, hogy a bika nincs messze. Alig, hogy elgondolom, embereim kiáltják : „Kérem, Szólóval gyorsan ide, a bika most ugrott el! Gyorsan kérem, mert nem kapjuk meg I" Csendre intem embereimet s mondom nekik : ha a beteg bika sebágyához érünk, majd szabadon engedem, addig a világért sem veszem le a csapáról. Amint a beteg sebágyához érünk, kutyám szimatot vesz, felborzolja szőrét, megáll, rám néz, látszott rajta, tudja, mi fog következni. Lecsatolom nyakszíjáról, megsimogatom. Mihelyt érezte szabadságát, földre nyomta az orrát és vágtatva elrohant. Egy ideig néma csend, míg végre megszólal az egyik vadőr: „No, ezzel sem beszélünk többé, messze van a kutya" ! Megpirongatom a vadőrt tamáskodásáért, ajánlva neki, jobb lesz, ha hallgatja, merre csahol a kutya ? Egyszerre 5—6 perc múlva halljuk a völgyben a jól ismert „haf, haf, haf" hangot. Nem éreztem sem esőt, sem fáradtságot, egy gondolatom volt: bár már kutyám mellett lehetnék és simogathatnám őt. Az erdőőr a hang irányában futni kezdett, erre rákiáltok : „sose igyekezzék, Szóló holnap ilyenkorig is tartani fogja a bikát" 1 Odacserkésztem és egy jó darabig gyönyörködtem abban, mint mulat hű ebem a nehéz munka után. A gyönyörűséget nem tudtam soká élvezni, mert vizes ruhámban fázni