Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567
8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok
17 rossz agancsú bikát), másnap reggel ugyanúgy, mint az előbb leírtam, végezzük a gyakorlatot. 8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése. Azt hiszem, hogy az előző fejezetek során a kedves olvasó tapasztalhatta, hogy minden alkalmat megragadtam arra, hogy szembetűnően feltüntessem azt, miszerint a véreb tanításának és vezetésének eleve főfeltétele az, hogy szivünk egész melegével szeressük és megértsük ezt az okos és a végtelenségig hű állatot. Egész kiskorától kell, hogy figyeljük életének s természetének minden megnyilvánuló jelenségét. Együtt kell, hogy érezzünk az ő világával, ugy, hogy akkorra, amidőn már elkövetkezik a komoly munka, ismerjük kutyánk minden mozdulatát, ismernünk kell a mozdulatainak minden jelentőségét, ismernünk kell a nézését, s fel kell azokat úgy fognunk, amint az ő ösztöne azokat sugározza, az ő vezetékbe fekvése, az ő zakatolása, az ő farokcsóválása, kell, hogy feltétlenül ismeretesek legyenek előttünk s ha ezek a feltétlen kellékek párosulva a határtalan szeretettel, megvannak, úgy bizton remélhetjük, hogy tanítványunk az adott esetekben, ha csak rajta kivül álló okok miatt nem, de egyébként feltétlenül megfelel a követelményeknek. 9. Gyakorlatok, (Munkában a vérebbel.) Egyik estéli cserkészeten egy vendég ur bikára lőtt. A bika haslövést jelzett, mert a lövésre mindkét hátulsó lábával kirúgott. Erősen alkonyodott s igy az utánkeresést a vérebbel nem lehetett megejteni, tehát másnapra maradt. Másnap azonban ugyanazon a helyen egy másik vadászvendég cserkészett, tehát a kereséssel várni kellett, mig a másik vendég a cserkészést befejezi. Körülbelül 10 óra lehetett, mikor a véres Csapa kidolgozásához kezdhettem, melynek sikeres megoldását kétségessé tette az a körülmény, hogy éjjel egy kis eső esett. Mégis hoz* Könyvtára Múzeum
