Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. s a följegyzéseket egymással kicserélnünk. A zsákmányt HODEK vette át, hogy fia segítkezésével feldolgozza. A három éji gém bőrét eltettük a gyűjtemény számára; a nyolcz szürke gémet csak dísztollaitól fosztottuk meg, valamint a nyolcz kormoránt is; a varjak, a nyaktekercs, az erdei pintyőke, a nádi fülemüle és a poszáták, melyeket tulajdonképen csak megmérés czéljából hoztunk magunkkal, részint tollastól-bőröstől az én uhu-baglyom gyomrába vándoroltak, részint a kitömő asztalra kerültek. Mikor dolgunkat elvégeztük, le s fel sétálgattunk a fedélzeten és gyönyörködtünk a változatos tájképekben. Hogy az olvasót tájékoztassam, hova képzelje magát gondolatában, felsorolok néhány helységet, a mely mellett elhaladtunk, s a melyeket Magyarország minden térképén megtalálhat. Emlékezem, hogy sok helység mellett hajóztunk el, melyek legnagyobb részt a jobb parton feküdtek, minthogy itt a Duna közetlen környékének megközelítését sem berkek, sem mocsarak nem nehezítik meg; alacsony halomsorok ereszkednek itt alá, majd lankásan, majd meredeken, sőt olykor függőleges földfalakkal is a Duna partjára. Elhajóztunk először Duna-Pentele, azután Duna-Földvár és Paks mellett. A mennyire a távolból észrevehettük, e helységek mind a magyar helységek jellemvonását viselik magukon: messzeterjedő ház-sorok, széles, lóitatókkal végig rakott utczák, szalmafödelű alacsony házak, karcsú gémes kútak, zöldséges kertek, melyek egyes növénypéldányokkal kifutnak a homokra, szakadatlan kutyaugatás, a nyájak kolompjainak hangja és a pásztó-