Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

KALOCSA TÁJÉKÁN. 27 rok tőrőlmetszett kurjantásai alakítják a képet, a melyet a vándor talál, a meddig szent István koronájának területe csak ér; van ebben valami egyéni jellemvonás, valami hamisítatlan típus, a mi hatalmasan vonz mindenkit, a ki e vidéken hosszabb ideig élt és az idegen országban, az egy kaptára vont, típus nélküli nyugaton, ellenállhatatlan honvágyat fakaszt lelkében. Láttunk olyan helységeket is, melyek meredek szőlőhegyek oldalán feküdtek; a házsorok lépcsőzetesen voltak itt egymás fölött és a templom többnyire a hegy tetején, vagy a tövén állott. A bal part egyhangú volt; kezdetben csak réteket, homokterületeket, vagy egészen jelentéktelen ligeteket láttunk; csak Duna-Földvárátellenében kezdődött egy nagyobb mocsár, melyet azután elég szép berek követett, de nagyobbrészt ezt is ár borította. Jóval Paks alatt figyelmeztettek, hogy Kalocsa, HAYNALD érsek székhelye mellett haladunk el, de a messze bent fekvő városból semmit sem láttunk. Idáig a Duna széles mederben folyik s még nem ágazik el; csak egyes kisebb-nagyobb szigetek merülnek fel a folyó közepén, melyeket többnyire csinos ligetek ékesítenek, de még mindegyiknek ugyanaz a jellemvonása van, mint az adonyi szigetnek vagy a Bécs környéki dunai berkeknek; a vadon, az őserdőszerű még hiányzik belőlük; és mi már azt kezdtük hinni, hogy ez a jellemvonás megmarad a Duna egész hosszában, hanem még ugyanaz nap délután mást tapasztaltunk. Mindjárt Kalocsa alatt kezdődnek déli Magyarország igazi nagy folyóparti berkei, a hol a Duna több ágra szakad és sűrű erdővel borított szigeteket alkot