Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

A GŐZÖSHÖZ VISSZATÉRŐBEN. 2? kívánságára egy szegény nyaktekercs esett a tudománynak áldozatul. A gémtanyához érve, BREHM-et egy fához támaszkodva találtuk; megfigyeléseit ő is berekesztette, jegyzőkönyvének némely üres helyét betöltötte s néhány mérésre és kitömésre való példányt is hozott magával. A gémtanyán felvont fegyverrel mentünk keresztül. Hirtelen repült fel előttem egy vakvarjú s szerencsés lövésem leterítette. Közeledvén a parthoz, a hol csónakaink állottak, sógrommal a kányafészket akartuk megnézni, de a barátságtalan háziúr ismét nagyon korán vett tőlünk búcsút s ott keringett aggodalmasan a Duna fölött. Legalább a fészkét akartam közelebbről megszemlélni s fölmentem a meredek partra. Egyszerre pocsogást hallok s hirtelen megfordulva, látom, hogy alattam a vízről egy kormorán emelkedik föl. Utána eresztettem két lövésemet, de a sörét az ő tömött zöld toll-pánczéljának kissé gyönge volt s nem hatott rögtön halálosan; mikor azonban a Duna közepe tájára ért, egyet fordult és leesett mint valami nagy darab kő a szerteszétfreccsenő vízbe, melynek könnyű hullámai azonnal ringatva vitték lefelé. Sógromhoz, s vele együtt a csónakokhoz siettem; a többiek lassabban jöttek utánunk az ösvényen. Míg rájok kellett várakoznunk, avval mulattunk, hogy a vetési és hamvas varjakat fészkeikből kiriaszszuk és egyet-egyet elejtsünk belőlök. Mikor az urak megérkeztek, a zsákmányt a csónakokba helyeztük és elbúcsúztunk a sziget rendkívül szíves gazdájától. A csónakot ellöktük a parttól s néhány perez múlva