Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. gőzösünk fedélzetén voltunk. A vasmacskát felhúzták s ismét lefelé haladtunk, új tettekre készen. Az első vadászati kirándulás, melyért ZICHY gróf szívességének tartozunk köszönettel, igen jól sikerült: eleget is ejtettünk el, s úti képeink között egy szép gém- és kormorán-tanya emléke is helyet foglalt. Eleinte a sziget partja mentén haladtunk; a gémek ott keringtek még magasan a hajó fölött, mintha meg akartak volna győződni, vájjon csakugyan elhagyták-e az ő birodalmukat a kelletlen vendégek. Adony szigetén túl még néhány sűrű növényzet fedte kis sziget mellett hajóztunk el; azután megszűntek a berkek mind a két parton és ismét egyhangú vidék terült szemeink előtt. Magas, szakadékos partok váltakoztak alacsony, lapos részekkel, a hol a Duna, úgyszólván, a rétekbe megy át; görcsös fűzfák, mocsarak, azután megint homokosok, alacsony halmok, egyes helységek, melyek fehér tornyai messze látszanak a síkságon; számtalan vízi malom, sok apró sziget, többnyire magas fákkal díszítve, szakadatlan sertésnyájak, ménesek és gulyák: ez rövid szavakba foglalva a jelleme a vidéknek, melyet nagyon hamar elhagytunk és a mely valóban kevés érdekest nyújt a szemnek, bár tagadhatatlan, hogy egész lényében van valami nagyszerű. Sokaknak nem tetszett volna és az én ítéletem talán nem is mértékadó, a mennyiben én a magyar tájakat az ő különféle változataikban annyira szeretem, hogy egyiknek, vagy másiknak egyformasága iránt vak vagyok. Különben kevés időnk is volt a tájak szemléletére;