Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. kerestem volna. Én azt hittem, hogy e madár fészkelő helyei azok az alacsony fűzfák, melyek a tócsákból sűrű nád és sás közül emelkednek ki, azért rendkívül csudálkoztam, mikor ezt a madarat a legmagasabb nyárfákon láttam fészke építése közben. Mind a két házaspár, valahányszor közeledni akartam feléjök, mindig ugyanazon a fán volt s ha felriadtak, kis körökben mindig egyazon hely fölött keringtek. Mikor ezeket a helyeket, melyek jó messze voltak a parttól, megtaláltam, már az egész kolónia olyan mozgalomban volt, hogy lehetetlen volt meghatározni, a sok közül melyek épen a vakvarjúk fészkei. Körülbelül egy óra múlva, melyet egymástól különválva, más-más irányban való szorgalmas kutatással töltöttünk, véletlenül találkoztunk egy ösvényen, mely végig vezet a sziget hosszában. Legelőször LEOPOLDdal találkoztam, a ki hiába igyekezett, hogy egy fára fölakadt holt gémet lövésekkel lekerítsen; nemsokára előkerült BOMBELLES és HOMEYER is; BREHM azonban hiányzott; ő mindjárt a vadászat kezdetén lőtt egy gémet, azután félrevonult, hogy, miként mondani szokta volt, az «apróságot» figyelgesse; ment a maga útján ellenkező irányban s minthogy a gémek, melyeket nagyon jól ismert, nem érdekelték különösen, jobbnak láttuk, ha nem is várakozunk rá sokáig. Neki indultunk hát újra az erdőnek. Mikor azok alá a fák alá értünk, a hol vadászatunk kezdetén hiába igyekeztem egy vakvarjút meglopni, jó magasan felettünk repült el egy; BOMBELLES jól irányzott lövése leterítette. Tojó volt, tehát elég gyenge és nem valami fényesen színezett