Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

ATLONY SZIGETÉN. I? Mintegy harmadfél vagy három órai út után magas fehér nyárfákkal sűrűn borított nagy sziget látszott. Az adonyi szigetet senkisem ismerte közülünk s úgy látszott, mintha a kapitány sem volna vele egészen tisztában. Mivel azonban felfelé és lefelé vonuló gémeket meg kormoránokat már jó ideje láttunk, tudtuk, hogy a kolóniának nem messze kell lennie. A mint a nagy szigethez közeledtünk, a fák tetején gémeket pillantottunk meg s láttunk egyeseket, melyek messziről jőve, a sűrű lomb közé tűntek el; mindenfelé varjak keringtek és különböző madártorokból való hangos rikácsolás hangzott felénk: tudtuk, hogy nagy fészkelő hely környékén vagyunk; vájjon azonban épen az adonyi sziget-e ez, az iránt nem voltunk tisztában. Mindamellett a kikötés volt a legokosabb, hiszen a lövésekre majd csak elősiető vadászok bizonyára a legszívesebben fel fognak bennünket világosítani geográfiái helyzetünkről. Parancsunk ennek okáért — minthogy a Duna-gőzhajózási társaság békés hajóján katona-régula uralkodott — úgy hangzott, hogy a vasmacskát ki kell vetni. A csónakokat vízre bocsátották s néhány perez múlva már kúsztunk fel az omlós partra. Az első fészekből, mely mindjárt a parton egy fa félmagasságában volt, egy fekete kánya villás farka kandikált ki. E fészket már a hajóról láttuk, de mire hozzá értünk, lakója elillant. A kánya a mi kifogástalan tengeri manőverünket látható érdeklődéssel nézte, mihelyt azonban a partra léptünk, szökésben keresett menedéket a nagyon is tolakodó idegenek elől. Most különböző irányban oszlottunk szét, fegyve-