Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. reinket készen tartottuk és mindenkinek feladatává tettük, hogy annyit és olyan érdekes állatokat lőjjön, a mennyit csak lehet. Néhány lépésnyire a parttól egy nagy tölgyfa állott, melynek legfelső ágain egy gémfészek volt. Hozzá lopództam és a mint a fa derekát gyengén megütögettem, gyors szárnycsapással egy nagy gém repült ki ijedten a fészekből; egy lövés földre terítette. Erre az első vészjelre megelevenedett az egész erdő: szürke gémek rebbentek fel a fákról és rekedt kiabálással keringtek felettök; közéjök vegyült néhány vakvarjú is, előbb bagolyszerű repüléssel törtetve át az ágakon, azután mind magasabbra és magasabbra emelkedve, nyugodt, majdnem mozdulatlan szárnyakkal fehér foltokként keringtek a sötétkék égen. Vetési és hamvas varjak, fekete kányák és különféle apró szárnyasok megrettenve röpködtek össze-vissza. A sziget elég nagy és dús növényzetével tájképileg szépnek mondható. Felső részén termetes fehér nyárfák alkotta erdő van, keverve egyes tölgyekkel; a parton vén fűzek görcsös alakjait is láttam. A fák alját részben sűrű bokrok, részben magas fű és csalány borítja. Ez erdőnek körülbelül a közepén egy félig kiszáradt holt-ér húzódik keresztül, egyes mélyebb helyein tócsákkal, sűrű náddal és mindenféle vízi növényekkel. Elég sok fészket találtunk; de kettő kivételével, melyekben vakvarjúk laktak, valamennyi a szürke gémek tanyája volt. A leirásokból egészen téves fogalmam volt e fészkelő helyekről. Hittem, hogy még többet s más fajú gémfészkeket is találunk.