Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Első nap

KÉSZÜLŐDÉS. Sokat beszélgettünk a sasokról általában, megfigyelésük, vadászatuk nehéz voltáról és számuk csökkenéséről. HODEK, a ki kőszáli sasok szerzésével ugyancsak segítségünkre volt, épen ebben az időben kapta az első tudósításokat az Al-Duna vidékéről, melyek igen kedvezően hangzottak. Megint felmerült hát az a csábító kérdés, vájjon meg fogom-e látogatni azt a vidéket, ott lenn, a hol a sasok meg a nagy keselyűk fészkelnek s a hol annyi szép vadászkaland várakozik az emberre, vagy nem. A felelet nem volt nehéz; csak BREHM-re kellett tekintenem, arra a széles vállú és barnult arczú férfiúra, a ki sem az íróasztalnál való emésztő szellemi munkától, sem a világnak legkülönbözőbb tájain végzett természettudományi megfigyelések és kutatások fáradalmaitól vissza nem riadt soha. Az a kedvező alkalom, hogy ilyen kirándulást olyan férfiú társaságában tehetek, mint BREHM

, elegendő volt, hogy elhatározásom teljesen szilárddá váljék. Azonkívül még egy ornithológus volt ekkor Bécsben, E. v. HOMEYER, a berlini madártani társulatnak a szakemberek előtt általánosan ismeretes elnöke. Mint a sasok kitűnő ismerőjét, BREHM hívta őt Bécsbe, hogy az anyag feldolgozásában segítsen neki. Őt is vonzotta az a pompás vadászterület és elhatározta, hogy hozzánk csatlakozik. Egy kirándulásunk, melyet néhány nappal húsvét előtt Bécs közelében a Dunán a parti berkekbe tettünk, hogy az itteni madárvilágról képet alkossunk 17.