Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434
Vad és vadászok
7 azon alapon gyakorolták, hogy a király egyúttal az ország legnagyobb földbirtokosa volt. A kis-vadászat ellenben a Verböczy populusának nemcsak egyik legkedveltebb foglalkozása, hanem nemesi előjoga is volt a legújabb ideig, mignem a fegyver- és vadászati adó kora ránk köszöntött. A vadászat (mint az 1729. évi 22-ik és az 1802-ki 24-ik törvényczikkek kiemelik) a köznemes előjogaihoz tartozott. S eme jog csak annyiban szenvedett megszorítást, hogy: 1. Az ünnep- és vasárnapokon való vadászat Szt. László I. könyvének és II. Ulászló V. rendelvényének 18. czikke értelmében tilalmaztatott. II. Ulászlónak emiitett rendelete eme tilalmat hosszasan indokolni szükségesnek tartotta, jeléül, hogy az illetők nem valami szigorúan vették. 2. A megyehatósági engedély mellett tilosokul kijelölt helyek: a nem tulajdonosoktól illő tiszteletben tartatni rendeltettek (1729 : 22. és 1802 : 24), mely tilalom a körülkertelt vadászkertekben tenyésztett fáczánok és fajdtyukokra nézve különösen hangsulyoztatott. (1720 : 22. 6. §.) A földesurak azonban a fönnebb emiitett tilalmat összes megyebeli birtokuknak csak leiére terjeszthették ki. (1729 : 22. és 1802: 24.) A vadszaporulat előmozdítása tekintetéből törvényhozásunk legelőbb 1802-ben jelölt ki tilalmas időszakokat (1802 : 24. 4., 5. §§.) A culturális szempont végül még csak 1840-ben annyiban kezd előtérbe lépni, hogy gyenge faültetésekben a tulajdonoson kivül mindenkire nézve tilalmaztatott a vadászat. (1840: 9. 15. §.) A vadászati jog gyakorlatából törvényhozásunk nemcsak a jobbágyságot, hanem a szabad királyi és szabad városok polgárait is kirekesztette. (1504: 18., 1729 : 22., végül 1802 : 24.) E tilalom ellen vétők pénzbirsággal sújtattak. Ha pedig a földbirtokos elmulasztotta jobbágyán a 3 forintnyi bírságot megvenni, maga vonathatott tiszti ügyészi kereset alá, tartozván az illető bírságot sajátjából megtéríteni. (1504: 18., 1729: 22. és 1802: 24.) De ha a jobbágy vadászati jogot nem birt is, mégis részt vehetett a hajtó-vadászatokban, olyformán, hogy a vadak által ejtett károk meggátlására rendezett hivatalos jellegű körvadászatokra egyszerűen kirendeltetett, mi alól csak a temes-, krassó- és torontálmegyei jobbágyok voltak fölmentve. Az 1836-ki VII. törvényczikkely 6. §-a eme