Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Vad és vadászok

8 vadászati szolgálatot illetőleg a következőket mondja : «A jobbágyok minden egész telekről és 8 zsellért egy telekkel egybehasonlitva, egy-egy embert 3 napi (a menet és jövetel idejét beszámítva) vadászati szolgálatra kiküldeni tartoznak.)» Az illetők az uraságtól olyankor ólmot és puskaport kaptak. A vadászati szolgálatnak pénzzel való megváltása tiltatott. Mária Teréz i idejében a katonaság a vadászatot illetőleg is a kiváltságosok közé vétetett föl, a mennyiben az 1751-ben kelt hadi szabályzat szerint katonatiszteknek megengedtetett szálláshelyük határában kedvtöltésböl személyesen vadászni, mely szándékot azonban az illető földesúrnak bejelenteni tartoztak. A katonatiszteknek másfelöl tiltatott erdőkben, nádasokban, tilalmas helyeken és időszakokban, végül egyáltalán fogadott emberekkel vadászni; és vadászati jogosítványuk a halászatra ki nem terjedt. A nemesi előjogok megszűnése után, a modern törvényhozásnak feladatává vált, a vadászati jogot a tulajdonjog fogalmának értelmében szabályozni. így keletkeztek az 1872: VI. és az 1883. évi XX. törvényczikk, a mely azonban már több tekintetben ki nem elégit. A «waidgerecht» jáger mellett az ujabbkor sokféle vadászspeciest ismer, a melyekben jobbadán kevés a köszönet; mig másfelöl nemcsak a sólymász és a vadkannal, gerelylyel szembeszálló vadász, hanem a pákász is kihalt. A pákász a vizi vadászatot sport és élelmi foglalkozásul űzte. Évad szerint hol fölkereste a vadmadarak fészkeit tojás-szedés czéljából, hol rákászott, hol meg halászott ; majd lesbe állt gémekre és kócsagokra, majd vadludakat lött s kalauzolta a csak általa eléggé ismert nádas labvrintben a szomszédos megyékből (főleg Bihar, Békés s a Kunságból) itt egybegyűlő vadászokat . . S ha ugy hozta magával az alkalom: a megközelithetlen ingoványban egyegy szegény legényt és szabadságharczunk után egyes politikai menekülteket is oly jól tudott elrejteni, hogy nem született a világra oly vármegye hajdúja vagy zsandár, a ki onnan elökeritette volna őket. A pákásznak merő ellentéte a dandy-vadász, a kit Haske Emil boldogult barátom igy jellemzett: Fényes lakkcsizmában s tollas vadászkalappal felcziczomázva, előbb végig lejt az aszfalton, hogy aztán csak a legközelebbi mezőket és bokrokat keresse fel.