Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Bevezetés

és szarvasborjut, 1939 zergét és 1356 vaddisznót, közte mesés agyarú kapitális vadkanokat.*) Kedves nöd ö nagysága ismert loyalitásától bizton elvárom, hogy ilyen példák után nem fogja utadat állani, ha felöltöd te is a zöld kabátot és a jövőben nemcsak akkor érdeklődői az erdő iránt, ha a «cigaroskák» ott majálist ülnek, hanem akkor is, mikor szalonka húzáskor szűzi bájban fakadozik; vagy szarvasbögéskor teljes pompában mutatja be szépségét, vagy pedig téli időben zúzmarából ünneplő köntöst ölt magára. Szép az erdő, Cyprián barátom, tavaszszal, nyáron, öszszel egyaránt, de legszebb mégis télen, mikor olybá tűnik tel előttem, mintha a nagy természet áldozó papja volna. Ilyenkor elmélázva szemlélem a csöndes ájtatosságba merült ágas-bogas terebély tölgyeket s mellettük a sudár növésű apró fenyőket fehér karinggel vállaikon, mintha mindannyi kis ministráns fiu volna. Oh Cyprián! ha egyszer teli tüdővel szivod a csöndes erdő levegőjét tél idején : akkor megérted talán te is, mért szeretem annyira az erdőt, a mely enyhitö balzsamot csepegtet a sziv legtitkosabb sebeibe, melyeket hol mosolygó ajakkal, hol orozva mint a hiúz ütnek rajtunk p. t. felebarátaink .... Nem ok nélkül tartja a német vadász-vers, hogy: «Ha elkedvetlenedés eröt vészen rajtam, megszabadulok töle, ha puskámat elsüthetem az erdő mélyében.» De ha azt meg nem értenéd is, azt hiszem méltányolni fogod a költőt, ki azt énekelte, hogy : «Unter Sturmwind und Schnee dauert ein Jäger aus, seiner zärtlichen Gattin — uneingedenk.» Csatolva küldök Neked néhány vadászati vázlatot, hátha elolvasásuk némi hasznodra válnék . . Vadászüdv ! *) Vadászlap 1900. évf. 226. !.