Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Agarászat

26 Ázsia legsebesebb és leggyözösebb agara, szemlátomást kihalóban van. Helyét mindinkább elfoglalja az a hosszú selyemszörü, erös csontú állat, a mely orosz (barzoi) agár néven a németeknek jelenleg kedves luxus-ebük. A jó ég tudja, miért mondják orosznak, holott ez a fajta nemcsak Oroszország északi és középázsiai tartományaiban van elterjedve, hanem Perzsiában szerte található, az arab sejkeknek kedveltje, söt Aethiopiában is honos. No de sok más kérdés is van, a melyre nem tudunk igazában felelni; például arra, miért nem jutott az agárnak nagyobb szerepe a mi heraldikánkban, holott az Engel gróíok czimerében arany nyakravalóval ékitett befelé ugró két agár látható s a Schloissnigg bárók czimerét is két fekete agár tartja, — pedig erre a megtiszteltetésre semmi ösiik reá nem szolgált. Tisztelem azt a szobrászt, ki elsőbben faragta ki márványból a nyalka agarat Diana istenasszony kiséröjeként és tisztelem mindazokat, a kik annak a szép sportnak felélesztésén fáradoznak, mely heves mérsékletünknek és nemzeti jellemünknek bizonyára jobban felel meg, mint a vadászat bármely más neme. Az agarászat nevelt hazánknak bátor ifjakat és edzett férfiakat valamint általában ügyes lovasokat. Igaz, más testedző sportok léptek a helyébe! De hát az nem változtat a tényen, hogy az agarászat, a mint mi gyakoroltuk, tényleg nemzeti sportnak volt mondható. Nem vigasztalás az, hogy a mint a nyugaton a sólymászat örökébe a parforce vadászat lépett: nálunk a kopószás átvette az agarászat örökét. Kényes dolog a fölött vitatkozni, melyik a szebbik sport, mert hát kinek a pap, kinek a papné. Azért készséggél elismerem, hogy szép, idegfeszítő jelenet, midőn a a «gon avay»-ra csaholó kopók után neki eresztjük a kantárt. . . Izgalmas dolog sikon bokron követni a falkát és a megelégedés bizonyos érzetével szállhatunk le az órák hosszat tartó hajsza után lovunkról, tapasztalva, hogy sem nyakunk el nem tört, sem lábunk ki nem ficzamodott. Szó sincs róla, hogy nem szép a szimatra (sentre) «való vadászat. De nekem éppen az tetszik az agarászatnál, hogy folyton figyelemmel kisérhetem a küzdelmet, mely az üldözö és az üldözött közt kifejlődik, a kiket a természet egyenlő fegyverekkel — sebesség és ügyesség — ruházott fel, melyek mellett a ravaszságnak is érdekes szerepe jut. Ugy tapasztaltam, hogy az agarászat a lovaglási ügyességet, merészséget, gyors megfontolást egyaránt fejleszti s nehezebb