Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Agarászat

27 terepviszonyok mellett annyi esélyt is mutathat föl, mint a kopószás, azonfelül pedig az a lényeges előnye van, hogy magunkban, valamint kisebb-nagyobb társaságban gyako­rolhatjuk. Agarász és agarász közt persze nagy a különbség. Magam például csak egy vagy két agárral szerettem aga­rászni, akkor kettővel, ha kölyök-agarat kell bevezetni. De volt is mindig sebes és gyözös agaram, mely nem remekelt az «inzselléreskedés»-ben. Báró Podmaniczky Frigyes, a régi agarászgárdának egyik kiváló tagja, a «Vadászrajzokban» érdekesen osztá­lyozta az agarászokat, a kiknek rosszabb típusai ugvlát­szik hosszabb életűek, mint a javabeliek. Nem sokra be­csülendő Podmaniczky szerint az, a ki szerfelett sovány aga­rainak egész falkájával szokott kiindulni: «Van többnyire egy, a többieknél sokkal jobb, de talán azért még korántsem jó kutyája. E vezér-kutya szorgalmának s a hátuljáró falka ügyességének köszöni ama legbensőbb meggyőződését, hogy az ö kutyája rendkívül jó és minden nyulat elfog. Ter­mészetes, mert az egyszer megcsapott nyul bármely ol­dalra fordul, a hátrább futó és leselkedő kutyák útjába hanyatlik.» Legutálatosabb azonban a gyalog-agarász, ki csakis pecsenyevadász számba mehet, mert azt tapasztaltam, hogy öt csak «a vad birása» vonzza. Nagyon megutáltam az e fajta agarászokat, helyesebben agaras vadorzókat a toron­táli szerbeknél. Különösen sok boszuságot okozott nekem egy rácz községi biró íia, ki oly ügyes volt, hogy kerülőim soha­sem tudták agarait lőtávolságra megközelíteni. Egyszer azonban magam értem a tilosban. Lekapom fegyveremet, hogy agarát lelöjjem. Erre ö egyet füttyent, és agara lábai közé szalad. Most már nevetve biztat, hogy csak tessék hát löni s agarával lábai közt lassankint visszavo­nul. De azért a német professzorok most is váltig állítják, hogy az agár a legbutább, az idomitásra legalkalmatla­nabb eb. Sokat tudok megbocsátani, de a mit a német vadá­szati szakírók az agár butasága, az agarászat barbár, nem «weidgerecht» -voltáról összefirkantottak, az egyene­sen — «polizeiwidrig» dolog! De fájdalom — nagyon igaz Duhamel szava : «II n'y a sotise qui ne trouve un sot qui la prone». így mind gyakoribb lesz az a felfogás, hogy az aga­rászat barbár mulatság. Én meg nem egyszer azt kérdeztem

Next

/
Thumbnails
Contents