Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Solymászat

21 nak adó fejében sólymokat tartoztak adni.*) Páva községben még 1635-ben a lustrális könyv tanúsága szerint 17 solymár család lakott .**) Lassankint azonban a lőfegyverek háttérbe kezdték szorítani a régi vadászati módokat, köztük a sólymászatot; ugy, hogy végül már csak a fejedelmek s egyes dúsgazdag urak engedték meg maguknak azon luxust, messzeföldröl hozott idomított sólymokat és a sólymászattal járó nagy személyzetet tartani. I. Lipót császár sólymászatánál p. o. 24 egyén volt alkalmazva, kik fizetésül évi 13.665 frtot húztak. III. Károly 49 egyént alkalmazott sólymászatánál, jóllehet, hogy csak gémekre és kócsagokra sólymászott, mely czélból Laxenburgban és Bécs-Ujhelyben 2 gémápolót tartottak. A személyzet élén a fő udvari sólyommester állott, kinek oldalán egy udvari sólymárhivatali titkár működött. Ezen udvari hivatalok ma már névleg sem léteznek, ellenben az angol conservativ szellem megóvta a sólymászat emlékét a St.-Albans herczegek abbeli czimében : Angolország sólymármestere. A mult század 30—40-es éveiben újból megpróbálkoztak a sólymászattal ugy Angolországban, mint Németalföldön. Egy lelkes angol pláne elvitorlázott akkoriban Izland szigetére, hol egy évet töltött csupán azon czélból, hogy magának és barátjainak ott nemes sólymokat beszerezzen. Midőn velük szerencsésen megérkezett Dániába, késő ősz idején sem rettent vissza egy veszélyes utazástól a háborgó tengeren, csakhogy sólymait az országutak döczögése, pora és sarától megóvja. Az akkori próbálkozás azonban tartósabb eredményt nem mutatott föl. Ellenben Szt.-Pétervárott ujabban ismét megalakult egy társulat, mely föladatává tűzte a sólyomidomitást; azonban távol attól a czéltól, holmi középkori romantikát feleleveníteni, ellenkezőleg csak azon praktikus taktikai czélból, az ellenség hirhordó póstagalambjait pedzeni. Nagy kedveltségnek örvend azonban a sólymászat még mind a mai napig a Kaukázusban. Proskovetz Miksa barátom, az oly tragikus véget ért kiváló férfiú, leirta, mint talák kozott Skatalaj városa előtt a sólyomvadászatról, pedzett fáczánnal hazatérő lesgiai lovaggal s agarait pórázon vezető kísérőjével. Perzsiában járt utasok is beszélik, *) Benkö, Transilvania I. r. 138. 1. **) Orbán Balázs. A Székelyföld leírása. Pest, 1869. 3. k. 1476.