Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Solymászat

-22 hogy ott a sólyom még mily nagy becsben áll és agár társaságában lesz pedzésre használva. Ha pl. fölugrik egy nyul, a vadász elöször agarát bocsátja utána, csak azután a sólymot, mely egy ideig a levegőben kóvályog, mire nyilsebességgel lecsap áldozatjára. Ez megzavarodva talán még egy ideig magával czipeli, de csakhamar ott terem az agár is, hogy a vadat a sólyomtól átvegye, ily kombináltan vadászik a perzsa a fürge lábu gazellára is, mely czélből a lovasok kosarakban hordják magukkal az agarakat, hogy a kifáradtakat ujakkal pótolják. Afrikában is nagy becsben áll még a sólyom egyes arabs törzseknél. Midőn boldogult Rudolf trónörökösünk Egyptomban járt, neki is bemutattak egy fehér burnusba öltözött sheiket, öklén kedvelt sólymával, ki aztán társaival a náluk divó vadászat ezen módját bemutatta, melynek színpompás rajzát ránk hagyta Rudolf föherczeg egyik útleírásában. Ha az ember végig fut a sólyomvadászat történetén, a sajnálkozás érzete szinte eröt vesz rajta, hogy a középkor e pompás tartozéka Európában teljes hanyatlásnak indult. Ma már a sólyom csak egyes czimerekben, vagy pedig mint a nagyapponyi gróf Apponyicikénál, sisakdisz gyanánt szerepel.