Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Solymászat

17 azonos a turul szóval, kitűnik Kézaiból, ki Attila madarát ugy emliti, hogy «avis, quae hungarice turul dicitur». A turul, curul, astur név alatt — mely hol sólyomul, hol karvalyul lett lefordítva — mi karvalyt sejtünk. Azonban a tograul szónak Vámbéry szerint értelme az, hogy «szétvagdaló», tehát minden pedzésre alkalmas madárra érthető. Tényleg azt látjuk, hogy a vogul nyelvben tur-uj vagy «turuj» annyit tesz, hogy keselyű, a török-tatár nyelveken pedig turgul, turgaul és turaul néven fekete sólyomfajt értenek. Az ozmán-törököket nyugatra vitt Ertogrul (= hös Turul) fia Ozmán volt. Abdal Kumral dervis azt álmodta róla, hogy lejére egy sólyom szállt s ez szárnyait kiterjesztő íöléje . . . E látományt az ozmánok hóditó hatalmának előjeléül magyarázta, nem helytelenül, mert Ozmán a nyugati törökök Árpádja lön és mint Ertogrul fia épp ugy «de genere» Turul vala, mint Kézaink szerint Árpád. Pedzésre, vagyis az u. n. sólyommal való vadászatra számos nappali ragadozó madarat használhatunk; tehát nemcsak szorosabb értelemben vett sólymokat, hanem a héját (Astur palumbarius, Bechst), a karvalyt (Accipiter nisus, L.), az ölyvet (Buteo vulgaris, Bechst), kányát (Milvus regalis, Briss) stb. Timur kánról azt irták, hogy idomított sasokkal vadászott volna, mint azt Brehm a kirgizekről ma is állítja. Bethlen Miklós életiratában (I. 243.) olvassuk, hogy gyermekkorában ölyve volt, mely házi ludat, ruczát, pulykát, söt apró malaczot is fogott, de vadmadarakat : fürjet, foglyot, még csak űzni sem akart, miért is nagyon éheztette. Midőn egy izben nyúlra akarta irányozni, az ölyv egyenesen képébe röpült s ugy beléje ragadt, hogy ha Bethlen az ölyvnek a szájába hatolt kezét (már ugy mint karmait) meg nem harapja, talán el sem szabadul töle . . . Maguknak a sólymoknak pedzésre való értéke is felette különböző. Minden korok legértékesebb vadász-sólyma az izlandi vagy grönlandi (Falco candicans) sólyom. Ez a madár a francziák faucon blanc-ja, a németek Edelfalke-ja, mely fejedelmi ajándékok legbecsesebb tárgya volt évszázadokon át. Becses továbbá a norvég sólyom (Falco gryfalco) is, melynek Ingeborg keservét panaszolta Frithjovtól való elszakadása fájdalmában. A kerecsen sólyom (Falco lanarius), mely hozzánk márcziusban érkezik és az Urai-hegységben is előfordul, Ázsiában kedvelt vadász-madár, mig az arabok Afrikában a Feldegg-féle sólyommal (Falco barbatus, L.), meT)r. Rodiciky J. A hazai vadászat múltjából és jelenéből. 2 A »unyvtar«