Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

12. §.

leginkább szokták a' legjobb agarakat is csúffá tenni; eleinte magukat könnyen hagyván érni, mindaddig, mig végre egy nehezebb terrénumra viszik az agarat, 's ott lankadásukat észre véve, minden erejöket öszveszeclvén, az agarat meghaladják, 's már sokat derekalván rajta; ritka agár, melly magába hajt, hogy efféle nyulakon ujitani kedve legyen , 's annálfogva azt mindig nehezebb megfogni és sokkal jobban kiállitja az agarat mint az első, bár az valóban futósabb volt, de illyet is ritkán fog a' jó sebes, mivel ez is 1500 ölön túl kerül kézre. 3) Jönnek a' közönséges nyulak, mellyeket, ha jó sebes hajt, 800—1000 ölig rendesen a' nyeregbe van ; jó gyözös 1000 — 1200-ig; a' közönséges agár pedig diadalmasan hajt rajta ; soká éri, nagy húzásokat tesz, és végre 2000 öl körül fogja meg; a' gazdája ugy hiszi, hogy a' nyul igen jó volt, mivel majdnem azon szerint hajtott és fogta mint feljebb megirtam; a' jó győzőnek kötelességit pedig, koránsem, csak a' nyúl volt ollyan, melly őtet jóvá tette. És 4) jönnek, a' bizonyos pontig futós nyulacskák. No, ezen fajnak már valóban