Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

12. §.

sr 6 -C) 31 (3— competens társa azon agár, inellyet Hegy alj ára valónak neveztem feljebb. Az e' fajta nyulak olly sebesen szaladnak egy bizonyos pontig, hogy ha ugy ki birnák 1000 ölig, semmiféle agár sem foghatná meg őket; de rendesen 200—300 ölig tart minden tehetségök, 's miután vannak agarak, mellyek szinte addig legények, a' legjobb agarat is háttérbe szoritnák, de magokba is nagy hahotával szokták az illy sepredéket felnyalogatni; a' gy alogló pedig egész hajtást ad neki. Vigyázzatok tehát, agarász-pajtások , hogy a' nyúl meg ne csaljon benneteket; ha soká éri agarad, és nagy distantián fogta meg, reá ne mondd , hogy jó győző kutyád van , ha pedig csak ugy k a pkódja röptibe , mint ölyv a' galambot, ne fogd reá a' világért sem, hogy sebes, ha csak már igazi nyulakon és jó agarakkal többször meg nem r próbáltad. — En láttam valaha egy juhászkutyát, igen nagy térséget megszaladva, fogni egy nyulat; oda menék , a' juhászt kikérdezém, ki azt mondá : hogy puskás lőtt hozzá 's csakugyan egy lába eltörött. A'komondort be cs a 11a a'plezu( ros nyul 's majd életébe került; de a' juhász n>