Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

9. §. Most vessük össze a' két győzőt

6 Próbáljuk most a' jó sebes agarat, közönséges angol, vagy fekete földön sebesnek nevezettel , együtt futtatni. 200 ölig — de tán még tovább is — együtt fognak szaladni , 's mintha járomban húznának, ugy vetélkednek. Megtörténik, hogy a' jó sebes még hátrább is marad 3 —4 lépéssel. De midőn a' 200 ölön túl futottak, az állitólag sebes meg fog ragadni. A' ió sebes előre megv 's midőn 500 o o <J Öi/ ölre beérte a' nyulat, már 50—60 ölre lesz hátrább a' másik. És ha véletlenül a' sürü forgatások közt fel is hatol a' nyúlhoz; ugy látszik, mintha a' jó sebes elelnyelné meg kitenné. Meg inegkinálja sokszor, de mindannyiszor hátramarad, nem éri, és csak az ultimozásnál szokott a'nyúlhoz kapkodni. Gazdája azonban ennek is megörül, nem átalván kimondani: hogy végét az ö kutyája tette ! ! . . . Igaz, ha a' nyúl 300 ölön túl nem birt volna szaladni, az én jó sebes agaram megveretik, vagy legalább leesik, mivel 300 ölön szinte olly gyorsan vagy még ügyesebben szaladt a' mQBil'