Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

10. §.

( , -^O 25 <3^-— c) i • I Ebből kiviláglik, hogy a' rosz nyúl menynyire zavarba hozza a' kontár agarászokat, 's ez az oka , hogy a' fekete földön igen kevés a' jó agarász. Pestmegyében magában több van, mint egész Magyarországon; mert ha őszszel megÖ OJ o ' o csalja is agara, a' téli hónapokban tisztába fog vele jönni. 10. §. De nézzük a' jó gvözöst azon középszerűvel, mellyet gazdája sebesnek és gyözösnek állit. Kiindulásuk után az én győzöm csakhamar el fogja hagyni társát; 's gazdája előre kiabál: „rászedtél , hiszen agarad sebes." Én nem szólok csak hajtás után. — A' nyul érve van, de mindég a' győző éri. Sok forgatások után végre a' sebes győzőre kerül a' dolog, de a'munka unalmas és hosszas; mialatt az én győzőm — egy kissé fuj tatva — ismét általveszi a' nyulat 's végfogytig éri. Valahányszor társa előre esik, mindannyiszor e 1 e 1 n y e 1 i, meg k i t e s z i; de az Q e 1 k a p á s nem az övé. q -cM