Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

3. §.

3. §. Sebes agár tehát az, melly minden nyulat — bárhol — egyszer, kétszer utolér ; még pedig olly formán, hogy az elindulási ponttól számitva, azonnal észrevehetöleg haladjon a' nyúlhoz, — ha az 100 lépésen sokkal alól nem kelt; — és ezen futását ugy tegye, hogy a' 100 lépésre felkelt nyulat 500 ölre okvetlen beérje, 's midőn már 4—5 lépésre jutott hozzá, magát reá hajintsa (vagy schwunggal vágja meg). Ha pedig 100 lépésnél messzebb kel a'nyúl, minden 100 lépésre 200 ölet számitsunk. E' szerint a' 200 lépésre felkelt nyulat 700 ölön; a' 300 lépésre felkeltet 900 ölre köteles az agár utóiérni. Ezen feliü a' nyúl, már vagy be nem mutatható, vagy a' sebes agár veszíti Jfelsö futását. Mivelj szerintem 1000 ölön felül megszűnik a' sebes agárnak souverain futása. Ellenben, ha 50 lépésre kelt fel a' nyúl, nem elég 250 öl a' beérésre, annyival kevesbé 125 öl a' 25 lépésről felkeltnek. Minél közelebb kel fel t. i. a' nyúl és hallja a' robajt, . . . . kiabálást —