Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618
A falkavadász lovas tudnivaló dolgai a külsőségeket illetőleg
89* jen, kényszerítenie kell (akár kint a terepen, akár bent a lovardában), vagy ha egy erősen kézbe menő lovat meg kell fognia. Egyszóval a rövid kengyelben a lovas sokkal több erőt tud kifejteni, sokkal jobban tudja a lovat uralni, még pedig minden nagyobb fáradság nélkül. Vannak lovak, melyek rövidebb, mások pedig kevésbbé rövidebb kengyelcsatolást igényelnek, de inkább legyen a kengyel rövid, mint hosszú. Ez azonban nem tévesztendő össze az úgynevezett amerikai verseny üléssel. Rövid kengyellel, behajtott térdekkel, hátra vett alsó combbal, nyugodtan a nyeregbe leereszkedve, igen szép egyenes testtartással és biztos üléssel lehet lovagolni (minden kapaszkodás nélkül), persze merev térdekkel és merev bokákkal, megfeszített lábszárakkal neim. Azonkívül megjegyzendő, hogy szükség esetén, ha kell, például hibás ugráskor, vagy nagy botlás esetén (ruimpler) stb. rövid kengyellel a felső testet még jobban, még könnyebben hátra lehet venni. Egy tökéletesen kezes lovon, egy öreg pony-n ahogy azt tréfásan mondják „egy hintalovon" bárhogyan, akár kengyel nélkül is rajta lehet maradni (ha csak éppen ez a cél), de jobb ezen az öreg pony-n is megszokni azt az ülést, melyben a legkönnyebben lehet őt is előre hajtani, vagy esetleg egy akaratoskodó lovat megfékezni. De meg sokkal szebb is behajtott térdekkel a lovon ülni, mint nyújtott térdekkel, rajta lógni. Azt szokták mondani, hogy vannak olyanok, akik csak a lovaglás kedvéért jönnek ki vadászni, imások pedig, hogy csak a vadászat kedvéért ülnek lóra. A legjobban az fogja megismerni és értékelni tudni ezt