Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadász lovas tudnivaló dolgai a külsőségeket illetőleg

90* a szép sportot, aki mind a két tulajdonságot egyesíti magában, vagyis, hogy a lovaglást éppen úgy tudja élvezni, mint a kopók vadászatát. Hiszen a falkavadászat legigazibb gyönyörűsége nem a vad elfogása (kill), vagy pedig pusztán a galoppirozás, hanem élvezve a lovaglást, amennyire lehet a falkához közel maradva, látni, figyelni a kopókat, amint azok különböző terepeken keresztül nyomról-nyomra, mint valami detektív, követik, nyomozzák, vadásszák a szimatot a szép erdőkön, mezőkön és völgyeken át, melyek az ő őszi csendjükkel csak még nagyobb vonzerőt kölcsönöznek e sportnak. Ha figyelemmel átgondoljuk a falkavadászatok különböző nemeit, úgy azt hiszem, a legtöbben rájönnek, hogy a falkavadászat sportjának legjobban a róka felel meg. A róka sokkal érdekesebb vadászatot és jobb lovaglást nyújt követőinek, mint a szegény félénk, megrémült nyúl, vagy a szarvast követő kopók utáni lovaglás, mely utóbbi körülbelül egyenértékű a vonzalékot követő kopókkal való lovaglással, ami azonban éppenséggel nem megvetendő sport, mert egy ügyesen húzott vonz a lé kot követő falkát figyelni igen nagy élvezet, anélkül, hogy egy üldözött vad halálfélelme zavarná gondolatainkat.