Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

76* harrier falka falkárja nem csinál merész castot, mert fél, hogy a szimatot maga mögött hagyja. A harrier-ek cast-ját nem is igen szokás irányítani, ők inkább magukra hagyandók. Sem pedig őket hanggal sokat biztatni, vagy előre siettetni nem kell." „Maguk a karrierek vadászati modora is különbözik a róka-kopó modorától. A „beagle" az orrát mindig a földön tartva inkább egy óra hosszat is elkeresgéli, dolgozza a szimatot egy ponton, mintsem azt elhagyná. Ellenben a róka-kopó telve élettel mindig előre tör, előre próbálkozik. Egy jó róka-kopó a legjobban akkor érvényesül, mikor a róka mentül erősebb, mentül jobb iramot diktál. Egy fiatal rókát talán egy harrier falka jobb sporttal tudna elfogni, de ha a róka erős, úgy a harrier nem tudna a szimattal úgy utána menni, mint a róka-kopó és hamarább elfáradna, mint a róka. Ahhoz, hogy egy erős rókát elfogjanak, a kopóknak éppen úgy kell futni tudniok, mint vadászni. Különben is minden róka falkavadásznak a legfőbb vágya a rókát elfogni látni, de csak is egy jó run után. Különbség egy rókát megvadászni, vagy pedig egy róka falkavadászatot végig élvezni (hunting a fox and fox-hunting). Két pony még nem versenyló, mert azok egy versenypályán is lesznek galoppirozva, sem pedig nem változtatja meg a harrierek karakterét az, ha azok rókát is vadásznak. Én láttam nyulat vadászni jól nevelt rókakopókkal, de ez az egész semmit sem hasonlított a nyúl falkavadászathoz." „Ha róka-kopó falka van említve, én nemcsak egy bizonyos fajta kopót értek alatta, melyet igen könnyen meg lehet különböztetni magassága és erősebb testalkatánál fogva a karrierektől, hanem róka-kopó falka alatt egy mozgalmas, élénk vadászatot értek. Élénkség