Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

77* és hév oly követelmények, melyek nélkül el sem tudok képzelni egy róka-kopó falkát követő lovast. A falkanagynak egy igaztalan „Megállj!" (Hold hard! vagy Gentlemen please!) Kommandója jobban csípi füleimet, mint az északi szél. A róka falkavadász enthusiasmusát nem szabad elnyomni, mert az enthusiasm us az igazi lelke a róka falkavadászatnak." (Beckfordnak az előbbeni pár szava talán lehet egy kissé veszedelmes mondás is, mert igaz, hogy vannak fontoskodó falkanagyok is, de még többen vannak a lovasok között olyanok kik a falkához nagyon közel lovagolva, a kopókat za várják, előre nyomják, ós ezzel rontják a vadászatot). „Vannak, kik azt mondják, hogy az a legjobb mód egy rókát vadászni, hogy amikor a kopók check-nél vannak, hagyják őket magukra, bár meddig is és castjukat nem irányítják, hogy ők maguktól is megtalálják újra az elvesztett szimatot. Én részben egyezem e véleménnyel, mert bizonyára ez lehet a legjobb mód egy rókát ímegvadászni, miután így reggeltől estig is vadászhatod őt, és ha szerencséd van és újra megtalálod, úgy másnap ismét folytathatod. De a legvalószínűbb mód a rókát elfogni mégis csak az marad, hogy minden percnyi előnyt meg kell szerezni." „A harrier falkár szokva van türelemmel várni és lesni kopóinak vadászatát. Mindenesetre igen érdekes dolog ezt figyelemmel követni, abban a tudatban, hogy a vadászott nyúl valahol a közvetlen közeledben van és minden percben mellőled felugorhat ik, de nem így van ez a róka vadászatánál, melynél minden perc, melyet elveszítesz, új nehézségeket gördít utadba ós míg te nyugodtan állsz, a róka ezalatt kilométereket rohan. Igen megnyugtató hír egy harrier falka falkárjára, hogy itt és itt láttuk a nyulát, habár jó ideje is már, de