Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

62* Ezenkívül előfordul, hogy a róka szimatja elvész egy darabon a talaj tulajdonsága, vagy a légkör hirtelen változása folytán stb., szintúgy a közben arra menő vagy elment élőlények (pl. valami csorda stb.) vagy tárgyak (pl. automobil stb.) szaga által is, mikor is a tsz im at e szaggal összevegyülve elveszhet, vagy pedig iha a szag erősebb, úgy esetleg egy ideig ki se megy a kopók orrából. A run időtartama és tempója igen különböző. Vannak rókák, melyek megvadászása a rövid, de gyakori megszakítások miatt — részben a szimat gyengesége miatt is, melyet a kopók csak lassabban képesek ered-' ménnyel követni, esetleg a terep bonyolultsága miatt is, — akár két óra hoszat is eltart anélkül, hogy a lo1 <vak nagyon kifáradnának. Vannak ismét vadászatok, melyek az erős, az úgynevezett égő szimat folytán oly (gyors iramot, run-t adnak és néha oly nagy távon át tartanak check (megszakítás) nélkül, hogy csakis a leg1 jobb lovak a legkönnyebb súlyú lovasokkal képesek a Zalkával kitartani. A kezdő, de egyáltalán senki se feledje el, hogy lova iránt kímélettel tartozik. Ügyeljen arra, hogy lova lehetőleg a jobbik talajon menjen. Óvakodjék a fölösleges galoppozástól stb. Idővel a kezdő megszerzi a Vadászgyakorlatot, a szerencsésebb pedig, aki a vele született vadászérzéket hozza magával, hamarosan felismeri a követendő irányt, a run alatt, és így a sarkok, íordulók levágása által — természetesen anélkül, hogy az esetleg elhajló szimat vonalába belovagolna — rövidebb úton tud a falkával kitartani, ez pedig a ló kímélése szempontjából igen fontos. Igen szépen vannak tezek a dolgok Whyte-Melville „Riding Recollection" című könyvében leírva.