Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

61* vadásznyelven „headed". Éppen ezért szükséges, hogy a falkár mentől távolabbra előre is figyeljen, hogy nem lát-e meg valamit, amiből arra lehet következtetni, hogy az a rókát irányváltoztatásra kényszerítette. Avaigy akarattal' teszi ezt a róka, hogy megtévessze a falkát (foil). Gyakran előfordul, hogy hajtás közben a falka egy friss róka szimatját veszi fel, ami pedig a vadászat eredményére káros, mert több friss róka után futva, vadásznyelven mondva, rókát váltva, a kopók sem tudnak eredménnyel menni és végezni. Beckford XV-ik leveliében ezt mondja: „Tudná a kopó megkülönböztetni a vadászott róka szi matját egy friss róka szimatjától, akkor a róka falkavadászat tökéletes lenne." Lord North szavai erre vonatkozólag pedig ezek: „öreg kopók ezt a különbséget ismerik, és ezért ily esetben figyelni kell őket, mert ha ők ilyenkor visszamaradnak, akkor a többi kopó friss róka szimatján van." Hogy mikor vannak a kopók friss róka szimatján, vagyis hogy váltottak-e rókát vagy sem, erre nézve ugyan vannak irányadó dolgok a falkár számára, de ezek a dolgok, ha le is vannak írva a szakkönyvekben, mégis csak olyanok, hogy csak nagy gyakorlat útján használhatnak valakinek, mert igen sok függ e leírt türtietek helyes megítélésétől, ami részben már az előbb említett két szaktekintély eltérő véleményéből is látható. Ha a falkár észreveszi, hogy a falka vagy annak egy része helytelen szimaton van, utasítja az ostorászt, hogy fordítsa vissza a kopókat.