Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

48 kopók — természetesen a jó, megbízható kopók — által veszi tudomásul. Ha szimatra jut a kopó, akkor csahol, vadásznyelven mondva hangol, vagy hangot ad. A szimat erősbödését pedig fokozottabb hangolással jelzi a kopó és egyúttal jobban neki iramodik. Többet a szimatról, legalább is biztosan nem lehet mondani. A szimat általában legjobban tartja magát, csendes, borús, langyos, párás időben, kissé nedves vagy harmatos talajon, vagy egy-két tenyérnyire fölötte lebeg, ez utóbbi a legkedvezőbb, mert ilyenkor a kopók jó iramban követhetik a szimatot anélkül, hogy le kellene érte hajolniok (breast high scent). A szél elfújja a szimatot és nagyon szeles időben nem is lehet vadászni. Szintúgy a száraz idő sem kedvező, valamint a hideg és túlvizes idő sem. Vannak jobban és kevésbé jobban szimatot tartó talajok. A szimat elveszhet azáltal is, hogy összevegyül, aközben arra elhaladott élőlények, vagy tárgyak szagával. Egy üldözött, menekülő róka szimatja gyengébb, mint egy friss, pihent rókáé. Kedvező körülmények közt hosszabb időn át, vagyis az üldözött vadtól nagyobb távolságban is megmarad a szimat. Kedvezőtlen körülmények közt pedig csak rövidebb ideig, vagyis az üldözött vad nyomán csak kisebb távon belül marad meg a szimat. De semmi esetre sem szabad elfelejteni, hogy azért a végletekig semmiféle körülmények közt sem tartja magát a szimat az üldözött vadtól távol. Egyszóval a szimat külömböző okok miatt, hirtelen is gyengülhet vagy javulhat vagy elveszhet.