Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

49 Sok példát lehetne a szimatról felhozni, de ezeket mint szabályt követni nem lehet, mert tulaj donképen

v a szimat változatai szinte a rejtélyes dolgokkal határosak és minden sportember bevallja, hpgy a szimatról biztosat tudni nem lehet. Igen gyakran a legkedvezőbb előjelek mellett kitűnik, hogy rossz szimat van ós viszont. Egy érdekes eset a következő: A falka egy ponton check-hez jutott, megtörtént a cast, újrakeresés, eredménytelenül, midőn úgy tíz perc múlva a kopók ugyanarra a pontra tértek vissza, hol előbb elvesztették a szimatot és megálltak (check), ott egyszerre csak teli hanggal felveszik a helyes szimatot és folytatják jó eredménnyel az iramot (run). A magyarázat erre az volt, hogy a szimat azon a helyen, ahol elveszett, a kopók fejei fölé került, később pedig ismét lejebb szállott. Hogy tényleg így is lehetett, azt az eredményes iram (run) igazolta, de hogy mért volt ez így, mi volt ennek a hirtelen nagy hullámzásnak az oka, senki se tudja. Angol sportemberek közt az a tréfás mondás járja, hogy a róka ismeri szimatjának titkát, de elég ravasz hozzá, hogy azt senkinek el ne árulja. E tréfás mondás azonban talán nem is egészen tréfa, mert sokan meg vannak róla győződve, hogy a róka ennek tudatában irányítja menekülését. Lord North a „Hunting" című könyvében így definiálja a szimatot: „A szimatról ma sem tudunk többet, mint száz év előtt. Függ az a talaj állapotától és minőségétől, azonkívül az atmosphera, a légkör állapotától és ennélfogva hirtelen változásoknak van kitéve. És én azt hiszem, hogy még magától az egyes róka egyéniségétől, tulajdonságától is függ." „Cold scent" alatt pedig értik a kihűlt, gyenge szi-