Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

41 ször kisétáltatni. Itt a kennelben kezdődik a fiatal kopó oktatása, meg kell neki tanulni, bogy ha nevén szólítják, rögtön engedelmeskedjék, miután pedig a rókakopó idomításánál főszempont, hogy csakis róka után érdeklődjön, más vad iránt nem, úgy igen ajánlatos a kopókat olyan helyre vinni sétálni, hol felugrik előttük más mindenféle vad, amelyek után ők szaladni akarnak, de az ostorászok tilalma ebben őket megakadályozza. A kopók szófogadása fontos dolog, mert ellenkező esetben az is megtörténhetik, mint ahogyan már volt rá példa, hogy a falka megszökik a falkártól valami után. Ez pedig igen siralmas látvány. Amely kopó rosszúl eszik, vagy más körülmények miatt kell, hogy többször egyék, az délután 4—5 óra közt ismét kap enni. Ekkor szokták a másnapi vadászatra kiválasztott kopókat ismét megetetni, és azután egy külön helyiségbe zárni. A falka a vadászat reggelén nem lesz megetetve. A vadászatok alatt a kopók természetesen többet esznek, és az etetés a vadászat után történik rögtön, .mikor haza értek. Ha úgy látszik, hogy a fáradtságtól nincs jó étvágyuk, akkor később ismét meg kell kínálni őket. A vadászatról hazatért kopókat nem tanácsos a pihent kopók közé zárni, mert ezek esetleg zavarják őket nyugalmukban. A kopók eledelét és etetési idejét a természetességnek megfelelő, helyes próbálgatás által másféleképpen is lehet a falka előnyére változtatni, pl. Sir John Kennedynek, ki Írország egyik legelismertebb szaktekintélye volt e téren, elve az volt, hogy a húseledelek a kopók szaglási érzékére kártékonyán hatnak, még leves formájában is. Ezért ő a falkáját a vadászati idény alatt, vagyis szeptembertől áprilisig, friss tejben főtt zabdarával etette és semmiféle húst semmiféle forrná-