Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

42 ban sem adott nekik. ATiúseledelekre vonatkozólag, ha ugyan nem is ennyire szigorúan, másoknak is vannak ilyen véleményeik, amennyiben azt mondják, hogy csak vadászat előtti napon nem szabad nekik húst adni. Egyszóval, ha ugyan nem is „ahány ház, annyi szokás", de mindenesetre nem minden kennelben tartják egy és ugyanazon sablon szerint a kopókat konditioban. A kopók etetési módjáról és idejéről Beckford könyve részletes és kimerítő magyarázatokkal és utasításokkal szolgál, itt többek közt azt is olvashatjuk, hogy a roszszúl kinéző kopóknak igen jó eledel az összetört csontok. A kopók betegségeit illetőleg, a kezdőknek a legajánlatosabb az állatorvost hívni, míg a kellő gyakorlat által a gyógykezelést is megismerik. Időszakonkint gondoskodni kell a kopók számára hashajtó-szerekről. Master. Master magyarúl „falkanagy", vagyis a falka és az egész vadászat tulajdonosa. Ha ez egy társaságé, akkor a társaság választ egy falkanagyot, aki garantálja és rendezi a falkavadászatokat és rendelkezik a falkával. Igen kívánatos, hogy jó sportember legyen és értsen is a dologhoz, mert például egy részvények alapján létrejött és fenntartott falka és falkavadászatoknak jó karban való fenntartásáért a falkanagy a társaságnak felelős. A sport érdekében kell hogy jóban legyen a birtokosokkal, kiknek területén a falka vadászik. Több falkánál maga a falkanagy vadássza a falkát, vagyis ő tölti be a falkár szerepét is. Vannak egyes