Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Harmadik rész

lie ezen esetben már szép móddal kell vele bánni, minthogy különben csak azért sem hozná el. mert félne, hogy ismét bele lőnek. Harasztban vagy más sűrűben mindig közelben kell tartani vizsláját, hogy az folyton szem előtt legyen. Kikeletkor, ha szalonkákat lesni megy a lövész, az álláson vizslája mindig mellette feküdjék, és ne eroszsze keresésre vagy appoi'tirnzásra akkor se. ha már több darabot lelőtt is. mert ha azt. egyes lövések tételekor magától elereszti, azután minden lövésre megszalad : de a lövész maga sein induljon keresésre mindaddig, mig a húzásnak vége nincs, annyiból a mennyiből több ily ritkán jelenkezö rőpülör elereszthet. A lelőtt szalonkákat kutyájával csak a lnizás megszűnte után kerestesse fel. Kár tavaszkor szalonkákra- hajtókkal vadászni, mert azóta, mióta ezt gyakorlatba vették, minden esztendőben kevesebb vau: mig hajtókkal nein vadásztak, és csak lesálláshan pusztiták a szalonkát, ezek szaporasága észrevehető volt, és alkonyat idejében szép mulatságot szereztek. Ott. hol több évekkel ezelőtt kezdték, és folyton gyakorlatban tartották a szalonkának hajtók általi