Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Harmadik rész

29 üldözését, nagyon • gyéren mutatkozik ezen vándorló szárnyas állat, és kilátás van reá. hogy maholnap újság lesz egy-kettőt találni. Azt állítja némely vadász, hogy a szalonka vándor madár, s mint ilyet bátran lehet pusztitani. Igen ! de minden csoportnak meg van a maga bizonyos járása, és csak ugv jelentkezik, amint húzódni szokott. Következtetve ott, hol hajtókkal soha sem vadásznak — értve az oly helyet, melyet a szalonka felkeresni szokott — sokkal több jelentkezik, mint a hol széltében, hosszában, mindenféle utón és módon üldözőbe veszik és pusztítják. Ha a vadász a rétben harist, fürjet lő. ezen fajok azért nem pusztulnak, mert a rétben levő fürjek és harisok kaszáláskor annélkül is veszedelemben vannak; elég marad a búzában szaporodásra, anynyival inkább, mert aratás után a lövész ugy sem lövi már ezeket, hanem a foglyok és nyulak utáu törekszik, melyeknek az üldözési idénye ekkor következik be. A jó lövésznek azt is kell tudni, mikor kell a nyulat a mezőben keresni. Holdujságkor hiában jár utálnia a mezőn, mert az be nem várja, esős időben pedig ott nem is talál, mert a nyúl ilyenkor az erdőbe vagy ose-