Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

3. §. A fácánok különböző fajai

- 25 — fejükön kettőb, hátul fekvő búbbal birnak. A chiniai tártoság szép madara, sárga alapon, fekete foltokkal vagy szemekkel van beszórva s vörös arcai s kék búbbal van ékesítve. Szeme körül s csőre tövén fekete szinű, hátsófeje vörös, tarka, és nyaka kék. Kúp idomú farka szárnyaival egyféle színű. Két középső farktolla jő, három láb hosszú s felső felületén szép nagy szemek vannak. 8. Szarvaséit fácán vagy Napaul. (Meleagris satyra.) Edvard ur, ki ezen madarat legelőször leirta, fejekörűli húsos kinövése miatt a pulykák közé helyezi, de mégis szarvazott fácának nevezte. Kétségkívül ez is a fácánok neméhez tartozik ; mert a húsos kinövések korántsem kizároíagos ismertetőjegyei a pulykáknak. A házikakas, a gyönytyúk, a császármadár, kazuár s több más madara az ó és uj száraz földnek épen ilyen húsos szemölcsös részszel bír, mely épen úgy a közönséges fácánnál is észrevehető, mert azon vörös bőrt, mely szemeit körülveszi. majdnem ehez hasonló résznek tekinthetjük. A chiniai fekete és fehér fácánnál ez a bőr inkább valóságos fésűt képez, csőrén s ez alatt rendes torokcafatot. Ha ehhez még azt a körülményt is hozzávesszük, hogy a szarvazott fácán a fácának valódi hazájából ered, hogy csőre, lábai sarkantyúi, s szárnyai, s az egész testalkat a fácánéval megegyez, úgy örömest