Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

3. §. A fácánok különböző fajai

szinbe átjátszó. Felül a nyakon csak keskeny sötétibolya szinű felület látszik, mely azonban a mell és test mentében mindig szélesebb lesz. Lábszárai s lábai skárlátvörös színűek, de a kis sarkantyúk feliérek. A fiatalabb tyúkoknál a csőr sárgabarna. Ugyanily szinüek a szemek is, melyek keskeny, vörös húsos gyűrűből vannak körülvéve.'A tyúkok fejlemezei egészen sötétbarna tollakkal vannak födve, melyek hátúi kinyúlnak. A fej oldalai, s torka fehérek. Aí egész nyak, mell, hát, szárnyak a fark kisebb tollai vörösesbarna szintiek. Egyedül nagyobb evezőtollak szoknak sötétebbek lenni. A testen levő legközelebbi Tollak fekete színnel vannak behintve. A hason, s a fark oldalain levő tollak szenyuyee fehér szinüek, azonban haránták rendetlenül sötétfekete színnel van tarkázva. Lábszárai s lábai nem teljesei világosan vörösek, mint a kakasnál sem nem sarkantyúsak. 7. Argus fácán, pávafácán, (Fhasianus Argus. ) China északibb részében van egy fácánfaj, melynek szárnyai s farka nagy mennyiségű kerek szemalaku foltokkal vannak ékesítve, honnan „Argus fácán" nevét is nyerte. Két legkozépső farktolla igen hosszú, s a többiek fölött kinyúló. Nagyságúk kanpulykáéval megegyez, s