Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

I. Bevezetés - 2. Az idomitási módszerek és ezek méltatása

a vadászatnál érvényesülendő tulajdonságok kifejlesztésére, eléri, hogy egyszerű körülmények között, mérsékelt igények mellett, az ily módon nevelt vizslával vadászni lehessen. A parforce-idomitás czélja a vizslát kizárólag a vadászatra kiképezni s igy a neveléstől nem igényel sokkal többet, mint hogy a vizsla elrontva 'ne legyen. A neveléstől abban különbözik, hogy intensivebb kényszereszközöket — korallt és megkötést — használ s ebből kifolyólag előrehaladottabb testi és szellemi fejlettséget is követel a tanitványtól. 2. Idomitási módszerek és ezek méltatása. A vizsla-idomitást illetőleg minden vadásznak megvan a saját egyéni véleménye és egyedül üdvözitö, csalhatatlan módszere. Ha azonban ezen sokféle módszert egybevetjük, kettő bontakozik ki belőlük: az egyik rész játszva tanitja vizsláját, ez az affektált humánus módszer; a másik rész pedig azon hiszemben van, hogy a parforce-módszert használta, mert vizslájából minden önállóságot kiéheztetett és kikorbácsolt. Fájdalom, legtöbb professionatus vizslaidomitó jágerünk ezen utóbbi módszert használja. Froberg-Montjoye gróf, ki körülbelül 5o éven keresztül telivér angol vizslákkal vadászott, azokat mindig maga idomitotta és mindig elismert kitűnő vizslái voltak, a következőleg ir a vizsla-idomitásról: »Vizsláim idomitását a szoba-idomitással kezdem meg; a »couche toutbeau«-t szorgalmasan gyakoroltatom s azután az apportirozásra tanitom, kezdetben játszva, később parforce. Első mezőben a fiatal vizslát a 20