Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

I. Bevezetés - 1. Az idomitás fogalma és beosztása

I. Bevezetés. 1. Az idomítás fogalma és beosztása. A vizslának első és legfontosabb feladata: a vadat felkeresni, jelepii és az elejtett vadat gazdájának elhozni. Ezen hármas czélnak megfelelöleg a vizsla oly idomitást igényel, mely a veleszületett tulajdonságokat felébressze, vagy a mennyiben azok maguktól nyilvánulnának: kifejlessze, támogassa és az ebet egyidejűleg engedelmességre (appell) szoritva, gazdájának hasznossá és értékessé tegye. Az idomitásnak alapját a nevelés képezi, mely azon időponttól kezdődik, mikor a fiatal ebet elválasztjuk s tart 6—8 hónapos koráig, mikor a parforceidomitás kezdetét veheti. E szerint a vizsla-idomitásnak két szakaszát különböztetjük meg: a nevelést és a parforce-idomitást. A nevelés, mit szoktatásnak is nevezhetünk, lehetőleg kerüli a hathatósabb kényszereszközöket, legfölebb a pórázt s itt-ott a vesszőt használja könnyű fenyitésképen és ezeknek ismételt alkalmazásával igyekszik elérni, hogy a fiatal állatban bizonyos mechanikai készség nyilvánuljon az adott parancs végrehajtására; s a nélkül, hogy különös gondot fordítana 19 2*