Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

A vizslák fajta-jellegei - 1. Hosszúszőrű vizslafajták - 3. Gordon-setter

mutatnak, a szőrözetnek megfelelöleg világosabb vagy sötétebb szintiek, nem beesettek, sem nem kiállók. A szemek között mély barázda van. 5. A nyak. Hosszú, a n}^akszirtnél hajlított, a rézsútosan álló lapoczkák közé mélyen illesztve. 6. A tör\s. A hát egyenes, erős izomzattal. A mellkas mély és domború; a bordák a váll közelében jól hátranyúlnak, az ágyék kissé emelkedő, a far csapott. 7. A fark. Nem nagyon hosszú, gyengén, kardalakulag hajlított. A zászló szőrei a farktövénél a leghosszabbak s a vége felé egyenletesen rövidülnek. 8. Mellső végtagok. A lapoczkák rézsútosak és izmosak. A lábszárak nem nagyon hosszak, egyenesek, hátul végig hosszú szőrrel fedvék. A talp erős, a lábujjak között szőrözött. 9. Hátsó végtagok. A czomb izomzata lapos, a lábszárak a test alá hajlottak; a lábtö-izület (Sprunggelenk) igen erős. 10. S^örö\et. Puha tapintatu, selyemszerü és soha sem göndör. 11. Sfn. Fehér feketével keverve, pettyezett; fehér fekete foltokkal, fehér sárgával, fehér barnával. 3. Gordon-setter. 1. Külalak általában. Nagyobb, erösebb és csontosabb mint az angol-setter. 2. A fej. Hasonló az angol-setteréhez, csak erösebb. A piszlék hosszabbak, de nem oly feltűnők mint a vérebnél; az orr durva. 3. A fülek. Mint az angol-setternél, csak valamivel durvábban szőrözöttek.