Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

A vizslák fajta-jellegei - 1. Hosszúszőrű vizslafajták - 4. Ir-setter

4. A szemek. Mint az angol-setternél. 3. A fark. Mint az angol-setternél, csak rövidebb. 6. S^őrö^et. Durvább mint az angol-setternél. 7. Sjin. Sötét fekete, az állon, a szemek fölött és a test alsó részén mahagoni-vörös jellel. 4. Ir-setter. 1. Külalak általában. Erőre és élénkségre mutat. A végtagok hosszak, a törzs karcsú; izomzata erősen ki van fejlődve. 2. A fej. Hosszabb és keskenyebb mint az angolsetternél. A piszlék jól ki vannak fejlődve. Az orr szine sötétvörös vagy husszinü, a szőrözet szinének megfelelően. 3. A fülek. Mélyen és hátrafelé illeszkednek a koponyához, nem nagyok, de széleiken jól szőrözöttck. Az igen nagy fülek gordon vérre mutatnak. 4. A szemek. Barnák és intelligentiára mutatnak. 5. A nyak. Elegáns, karcsú, a rézsútosan álló lapoczkák közül emelkedik ki. 6. A tö?gs. Összenyomott, de azért az ágyékrész erős. A hátsó bordák rövidek, minek következtében a test karcsú. A mellkas mély és keskeny. 7. A fark. Mélyen ered, erősen szőrözött, a zászló különösen a közepén erős. 8. Mellső végtagok. Egyenesek, a lábszár szőrözete hátul hosszabb mint az angol-setternél. 9. Hátsó végtagok. Mint az angol-setternél. 10. S\őrö{et. Nem oly tömött mint az angolsetternél, de durvább. 11. Sfn. Sötétvörös.