Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Őszi est a réten

58 ŐSZI EST A RÉTEN. <58 erdőcske határolják, mely megfogyott nádasától nyerte a cziezás nevet. Közeliién nincs a réten más fa, mint a vén fűz. A mellette hosszan elfutó vizárok partján csak csenevész rokonok, törpe kosárfűzbokrok verődtek ki a nedves talajból. A vén füzet uralja a rét egyedül. Nem közönséges parti fűz ez, melynek görcsös kopasz feje ostoba arezot vág, s dereka soha egyenesen nem áll, hanem tisztes berki fűz. Redves derekában kiégetett odn tátogat; a pásztorok vagy gulyások tűzzel égették ki sebét, melyet az idő vas foga mart oldalába. Tüzet raktak benne s ez pörkölte ki pudvás belét. Egyik főágát a vihar letörte. Nem birta el dus lombozatát. Végig fekszik a fa árnyékában s aranyozott körvonalai élesen válnak el az árnyék mély színétől. A hatalmas letört ágat alig néhány szilánk köti még a vén fához, s ez mégis élteti elszakadt tagját. Megosztja nedveit. Azért még maradt elég a vén fűzből, melynek földet seprő gazdag koronáján alig látszik a fogyatkozás nyoma. A rét még fürdik a napsugárban, mely végig csókolgatja a sárguló füvet, — de a vén fűz árnyékában már hűsül a lég s kezem önkéntelenül IS Kí ibátom gombjait keresi. l)e nem birok megválni vén barátomtól; nem tudom egyhamar elhagyni mozgó lombjait, a melyek pihenéseim közben annyit regélnek a jelen és elmúlt időkről. Úgy látom, Lord kutyám sem készül el innen egyhamar. Kényelembe helyezte magát, hosszant elnyújtózott a napon. Már csak ziháló horpasza s kilógó, rezgő nyelve mulatja, hogy él. * Valamikor nagyon régen, fűzem nem állott itt oly igen egyedül. De társai lassanként letörtek épp úgy, a mint most ő letörni, pusztulni készül. Az a néhány berekfa is, a mely ritkásan ott dülöng a beiszaposodott Ó-Zala partján, valamikor többeclmagával mint sötét ős égerfa erdő borította a berki rétet, melynek altalaja ma, mint a mélyen vágott árok is mulatja, mindenfelé egyforma, puha turfa, iszaposodott fatörmelék. A hajdani égerfa-erdőn tul,