Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Őszi est a réten

ŐSZI EST A RÉTEN. <59 fenekellen mocsár közepette épült Zalaváráról, a berki ordasokról, őzekről, solymászó úrnőkről s harczos vitézekről oly sokat tud mesélni nekem az én öreg berki regősöm, a mit — ilyen őszi alkonyattájt, erdőzugáskor, — mint cseperedő, lágy héjú fűzfácska maga is esengve hallgatott napról-napra fogyó őseitől. Most magára maradt az utolsó regős. De még nincs egészen egyedül, nincs elhagyatva; rendes vendégei a cziczás vadgalambjai .x.^ s magam is naponként ellátogatok hozzá és lÖA'ébe heveredvén, merengve hallgatom, mit mesélnek lágyan simogató lombjai. * A rét szine folyton változik, a szerint, a mint a nap hol eltűnik a lilás felhő mögé s behúzza sugarait, hol pedig megszaggatja a felhőt és új szinvegyüléket önt arany tányérjából a rétre. A felhő árnyéka mély kékre festi a rét szélén lmzódó erdőt, pedig még csak az imént is mint vörös arany izzott. S a náddal szegé8*