Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Czimeres vad

CZIMERES VAD. 42 az estike illatával. Az imbolygó lombok sötét árnyai ölelkeznek. Szeretkezik minden s az éj leple mindent eltakar. Csak a kis erdészház látszik kihaltnak, mig körülötte az egész természet szerelemben éled. Pedig szerelemtől dobogó szív pihen az ezüstös födél alatt, az öreg uradalmi erdész egyetlen unokája : Mária. Hárman lakják a félreeső erdészházat: az öreg erdész, szemefénye Mária és Ferencz a vadőr. Együtt nőtt fel a jól őrzött erdei virággal. Talált gyermek. Az öreg erdész úgy szedte fel az erdő sűrűjében, a hol szívtelen anyja, valami szárazgallyat szedő szegény asszony, vagy szerelmében megejtett személy kegyetlenül elhagyta. Végtelen ragaszkodással, mélységes szenvedélylyel csüng Márián, kinek minden léptére vigyáz s hacsak teheti, miatta még kötelesség-szegővé is válik s hazaszökik a messzi vágásból, hogy Mária, az erdő szép virága, magában ne legyen. A szép Mária azonban oly mélységes irtózattal viseltetik a vadőr iránt, a mily mélységes ennek izzó szenvedélye. De nagyapjának indokolatlan irtózásáról panaszkodni nem mer; mert akkor azt is be kellene vallania, hogy szerelmes kis szíve már nem szabad. * Az erdőre boruló mély kékségü égi mezőn ezüst bárányok vonulnak fel s a telt képű pásztor bújósdit játszik köztük. Hol egyik, hol másik mögé búvik. El-clsetétedik a tisztás ; majd ismét elönti a kékezüstös fény. Az ezüst bárányok gyapja lassanként mocskos szürke lesz és körbe fogják az égi mező örök pásztorát. Még csak egy ezüstösét pillant a kis erdei lakra s aztán mély árnyékká válik az ezüstös homály. A hold felhők mögé került. Ferde vállú, púpos alak sompolyog elő az erdészlak udvarából ; óvatosan, nesztelenül lépeget s meghúzódva megáll egy vén tölgy megett, melynek koronája a kis házra borul. Az emelet egyik ablaka nyitva, bent mécsnek félhomálya dereng s a nyitott ablakon szelíden sóhajt be az esti szellő : «Jer hamar, mig sötét van, mehetsz». Szerelmes suttogás hallatszik ki az ablakon: «Csak még egy csókol, kedvesem.» Elfojtott dühtől fájdalmasan torzúl cl