Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

A korcs

A KORCS. 17 De borítsunk fátyolt a múltra. Nem bolygatom tovább ezt a kényes családi kérdést. Nagyra becsültelek én téged Piezi mindig, soh'se firtattam származásodat, nem lehet ellenem e tekintetben panaszod. Nem is vagy te közönséges kutya. Mert hogy kutyáról van szó, azt alighanem már mindenki sejti. Nem bizony. Ezt még házi barátaid: a nemes, pedigrés setter, ő Lordsága — a mindig fázó, vaczogó Billy pointer — a házőrző lomha Czigány s a kegyelemből befogadott Kósza, kis vörös, kóczos kutyuska is készségesen elismerik. Az is meglehet, hogy két nemzetséget is tisztelnek benned, a dakszlit és rattlert. Ha rájok mordulsz, mint rattler, a dakszli éles fogsorát látják. Kétségtelen, hogy benned a lovagias gavallért is becsülik, a mióta olyan feltűnő módon védelmedbe vetted az itt cseppent kósza kutyácskát, a kihez bizonytalan származása révén bizonyos lelki rokonsággal gyöngéd vonzalom fűz. Piczi, Piczi, a továbbiaknak genealógiáját már igazán bajos lesz összeállítani! Feltűnő előttem az a gyengédség, hogy te, a ki nem eszel közös tányérból a többivel, hanem követelőzve elvárod, hogy még a reggeli tejedet is — inig a többiek csak savóL kapnak — külön edényben neked tegyék ki elsőnek a konyhaajtóba, — ha a lompos farkú kis vörös kutya elősompolyog, udvariasan átengeded a legizesebb sonkacsontot is a kis éhesnek. Ezt nem féltékenységből mondom, hozzám most is hű vagy, mint voltál nagy megszorultságomban. Emlékszel-e Piczi? ez még akkor történt, a mikor hozzám kerültél. Csir kutyámat egy délután inegserétezték. Mikor másnap reggel puskával vállamon cserkészésrc kikészültem, nem várt az ajtó előtt. Szólítgattam, csak nem került elő. Olt találtam mereven, holtan az orgonabokor alatt, a hová előtte való este a vadászat után lepihenni tért. Makiiy: Verőfényben.