Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Erdőszélben

12 ERDŐSZÉLBEN. maga felett elröpülni lát, sietve meglapul és merész ugrással elfogván, szemethúnyva lenyeli. Egy eltévedt napsugárnyaláb az árnyas patakra fénylő foltot vet, merengésemből oda pillantván, látom, hogy az abroncs hálója már mozog. Rák ül a közepében s alaposan kikezdte a békatetemet. A másik az abroncsra most kapaszkodik. Két ollója már a hálóban van s nyolcz lábbal segiti fel magát. Egyik ollója óriás, a másik, mint fattyúhajtás, kicsiny. Bizonyára leszakadt valahol s most növésben van. Kidüledt, fekete, mozgó szeme a vizben is ragyog s tapogató bajusza, mint egy huszárőrmesteré, kaczkiásan kipödörve mered. Ahá, ott jön egy harmadik; a vízfolyás ellenében a békaszagra siet az öreg. A fenéken gyámoltalanul kapaszkodik s bajusza, mint a motolla úgy mozog. Elérte az abroncsot. Megáll. «Szép példány vagy öreg.» Most már kiemelem a rácsot, melyen van vagy fél tuczat, sőt róla alól is lógnak, s ments Isten, hogy eleresszék. A mint megmozdítom, a ravasz öreg maga alá csapja csipkés farkát s hátra farolva menekül. A bársonyos fenéket felzavarja és a kristálytiszta vizben iszapfelhők gomolyognak. No, csakhogy mégis van már néhány rák. Bele a zsákba. Olt szortyog, mászkál egymáson már egy tuczat, a mit társaim fogtak. Lord a zsák mellé leül s a foglyokat hűen őrizi. A rácsot ismét beleereszteni a vizbe, melynek felkavart iszapja lassanként a fenékre leült. A gyökérszövevényből egy rák kiüti fejét, csalogatja a békaszag, de kijönni nem mer. Jól van, én várhatok, a mint hogy türelmesen, mint a halász, várok is. «Au, au, vau.» Üe hát mi az? Lordot a nyavalya törte ki? Visit, vonyit, ugat, kínosan vicsorít, futkos, mint az eszeveszett. Nézzük csak, mi lesz? Uram fia, egy rák az orrába ragadt; attól bomlik olyan veszettül a kényes «albion». Hát biz' az úgy esett, hogy: volt egyszer egy zsákom, zsákomban a rákom, kirágta a zsákom, elmászott a rákom. Bizony a rákok kikezdték a vékony zsákszövetet; gondolták: tágasabb odakint, s a fűben kezdtek elszökdösni. Lord apportirozni akarta, s helyette a rák őt fogta meg. Szegény dögöt alig birtam megszabadítani az eleven orrlüggőtől s bizony jó darab ideig tartoLL, inig a nyöszörgéssel